Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyóntatás, lelkivezetés

Magyar nyelven szentgyónásra a szombat és vasárnapi szentmisék előtt van lehetőség.
Szlovák nyelven a szentmisék előtt és alatt találnak szentgyónási alkalmat.

Lelki beszélgetésre, hosszabb gyónásra, kérjük előre egyeztessen időpontot a lelkipásztorral.


A bűnbánat szentsége, avagy néhány szó a szentgyónásról

Ha a szentgyónásra gondolunk, sokunknak először a fogorvos jut eszébe. Nehéz ide betérni, akár az orvosi székbe, minden bajunk előjön, kifogások, húzás-halasztás stb... Gondolom, azért is nehéz, mert az ember nem szereti kiteregetni a "szennyesét", pláne egy ismeretlen vagy kevéssé ismert ember előtt. "Mit fog hozzá szólni? Hogyan is kezdjem?
Azt hiszem mindannyian átmentünk már ezen. De aki túllépett rajta és megérezte Isten mindent megbocsátó szeretetét, a gyónás felszabadító erejét, lelkének megtisztulását, a megszabadítás kegyelmét és örömét, az tudja, hogy a fent leírt nehézségek mit sem számítnak. Az tudja, hogy öröm és jó gyónni, őszintének lenni, terheinktől megszabadulni, vigasztaló szavakat, bátorítást kapni. Az tudja, hogy érdemes volt betérni, és érdemes lesz mindig.

Mivel írásommal segíteni szeretnék, bátorítani mindenkit, hogy minél többször éljen ezzel a szentséggel (már, amennyiben bűnös), ezért néhány sorban arról írok, nekem miért is fontos?
Egyrészt azért, mert sokszor megtapasztaltam és tapasztalom, hogy gyenge vagyok és elbukok. Ilyenkor hajlamos vagyok arra, hogy elkeseredjek, úgy sem megy tovább, nincs remény... Lenézem magam, egy-egy nagyobb bűnnél szembe tudnám magam köpni. De mikor ráébredek, hogy Isten új lehetőséget ad, megérzem felszabadító erejét, a bűnbocsánat szépségét.
Emellett pedig olyan nagy öröm a bűnöm letevése és az újrakezdés lehetősége, hogy többször azért (is) gyónok, hogy lelkileg megerősödjek, és hogy ezt az örömet kiaknázzam. Talán az a cél is vezetett a papságra, hogy ezt minél többször, minél több embernek kiszolgáltassam. Mielőtt fölszenteltek, azon gondolkodtam: "Istenem, csak már adnád, hogy pap legyek, hogy feloldozhassak legalább egyet!" Tudván, nekem micsoda öröm, tudom hogy másnak is az. Jó és boldogító megtapasztalni egy feloldozás utáni arcot, egy terhektől megszabaduló, felszabadult mosolyt a gyónón."

Mi is hát a bűnbánat szentsége?
Kevesen tudják, hogy a bűnbánat igazi szentsége a keresztség: megtérni, azaz "meghalni önmagunknak (a bűnnek) és élni Krisztusnak". Minden gyónás ehhez az első szentséghez és a megszentelő kegyelemhez csatol vissza, Isten újból a szentségre hív, a szentségre vezet. Ezt a szentséget is, mint a többit, Jézus adta: "Feltámadása után az apostolokra lehelt és ezt mondta: Vegyétek a Szentlelket, akiknek megbocsátjátok bűneiket meg lesz bocsátva, akinek nem, azoknak nem lesz megbocsátva." (Jn. 20,21-23)
A szentgyónás mai formája hosszú évszázadokon keresztül alakult ki az Egyházban:
Az ősegyház gyakorlata a gyónással kapcsolatban egészen más volt: nem templomban, hanem kis közösségekben házaknál jöttek össze, és itt a közösség egésze előtt nyilvánosan bocsánatot kértek a héten elkövetett bűneikért, azokat bevallották és imádkoztak egymásért, hogy megerősödjenek. (Jelenleg ennek az egyszerűsített formája van meg a szentmisében, amit bűnbánati résznek és nem gyónásnak nevezünk, mert igazi bűnbevallás nincs, és ezért nem is helyettesíti a szentgyónást.) A későbbiek folyamán ez változott, és a bűneitől szabadulni akaró személy 50 nappal húsvét előtt a püspöknek vallotta be bűneit, aki nem oldozta fel, hanem poenitentia-t, bűnbánó gyakorlatot szabott ki. Ez legtöbbször böjt volt, ami ma is fegyelmező eszköz, segíti az embert testileg-lelkileg fegyelmezetté válni. Ez a böjt akkor sem valami féle büntetés volt, hanem segítség, aminek igazi értékét pont a bűnös ember kapta. A feloldozást a bűnös nagycsütörtökön kapta meg, a visszafogadás püspöki kézrátétellel történt a közösség előtt. Az V-VI. századtól szükségessé vált a lelkivezetés, mert azt Egyház már nem bírta sok helyen elvégezni a poenitentia adását, ill. a visszafogadást. Ezzel kialakul az ún. fülgyónás.
Ma az Egyházban ezt a fajta személyes gyóntatást végezzük, amihez jó, ha kapcsolódik a lelkivezetés is.

Miért kell gyónni?
Sokszor felvetődik ez a kérdés: "Miért kell gyónni, miért nem elég csupán a jó Istennel megbeszélni a bűnömet, hiszen ellene vétkeztem?"
Jézus az Egyházat akarja az Atya irgalmának hirdetőjévé tenni! (ld. Mt 16,19; 18,18; Jn 20, 21-23)
Miért az Egyház lett a bűnbocsánat eszköze?
- Mert a bűn mindig az emberi közösség ellen is irányul, így az Egyház (jelentése: Ecclesia=Közösség) ellen is.
- Mert ha Isten a szavát Krisztusban és az Egyházban érvényesítette, akkor szavának megszegése, a bűn Krisztus ellen és az Egyház ellen is irányul. Így az egyén bűne az egész közösséget zavarja, a közösség szentségét sérti meg.
- Mert az Egyház mindig reagált a körében jelentkező bűnre, (ld. Gal 2,21; 2 Kor 10,2; 11,4; Kol 2,19; 2 Tim 2,18). Elmarasztalja azokat, akik a megigazulást más úton keresik, de a bűnösnek megmutatja az utat a bánat és a kiengesztelődés felé (ld. Jn 8,1-11).

Akarsz-e szent lenni, azaz minden bűnödtől, minden rossztól véglegesen megszabadulni?
A keresztény ember szentségre törekszik, és ennek az egyik leglényegesebb része a megtisztulás, mely a keresztség szentségében kezdődik el igazán. A szentgyónás, a bűnbánat szentsége mintegy "helyreállítja" a keresztséget, a megszentelő kegyelmet. Szent Ferenc a következőket írja erről: "És bűnbánatot kell tartanunk, mert senki sem üdvözülhet e nélkül."
A gyónás Isten kegyelmét közvetíti, mely által gyökerében szeretne megszabadítani minden bűnömtől, ezért a gyónásnál konkrétan is kérhetem tőle, hogy melyik bűntől szabadítson meg.

A szentgyónás és a lelkivezetés kapcsolódása nagyon fontos és lényeges, mert ez segíthet leginkább az életszentségre. Személyesen nekem szól Isten üzenete, segítsége. A beszélgetések mindig egy-egy konkrét előrelépés és visszatekintés: mi történt eddig, hogyan tovább.

(Thomas Merton és más szerzők felhasználásával)

A gyónás szertartása

Megelőzi az alapos felkészülés:
- Istent helyezem a középpontba; Őérte, szeretetéért bánom meg bűneimet.
Fontos ilyenkor a Keresztet magunk elé tenni, vagy egy szentírási részt felolvasni Isten szeretetéről és azon elmélkedni.
- Összegyűjtöm a Szentlélek Úristen segítségével a bűneimet.
Érdemes egy jó lelkitükröt alkalmazni, ami segít, hogy összefésüljem az eddigi bűneimet.
- Ima a "sikeres" gyónásért.
Ima önmagamért és a lelkivezetőmért. Imádkozom gyóntatómért, hogy Isten megmutassa rajta keresztül azt, amit nekem üzenni akar.

A gyónó keresztet vet: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
Pap: Isten, akinek világossága felragyogott szívünkben,
adja meg neked, hogy igazán belásd bűneidet,
és felismerd az Ő irgalmas szeretetét!
Gyónó: Amen.
Gyónó: Gyónom a Mindenható Istennek, és neked, atyám,
Hogy utolsó gyónásom óta ezeket a bűnöket követtem el.
Utoljára gyóntam:...
Bűneim azóta, hogy...
A pap megszabja az elégtételt
Gyónó: Teljes szívemből bánom minden bűnömet,
mert azokkal a Jó Istent megbántottam.
Erősen fogadom, hogy Isten segítségével
a jóra törekszem, és a bűnt elkerülöm.
Pap: Isten, a mi irgalmas Atyánk,
aki Szent Fiának kereszthalála és feltámadása által
kiengesztelte önmagával a világot,
és kiárasztotta a Szentlelket a bűnök bocsánatára,
az Egyház szolgálata által bocsásson meg neked,
és adja meg a békét!
És én feloldozlak téged bűneidtől
az Atya, a Fiú † és a Szentlélek nevében.
Gyónó: Amen.
Pap: Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk!
Gyónó: Mert örökké szeret minket.
Pap: Isten megbocsátotta bűneidet. Menj békével!
Gyónó: Istennek legyen hála.

 

 

A lelkivezetés

Mit is jelent a lelki vezetés, milyen is legyen a lelki vezető és a lelki vezetett.

I . A lelkivezetés

A lelkivezetést is tanulni kell, folyamatosan alakul ki és érződik hatása.
Egész életre szól, mindenkinek ott, ahol és amilyen helyen van!
"Célja az, hogy behatoljon egy ember életének a felszíne alá, eljusson a világ felé mutatott konvencionális gesztusainak és viselkedésének kulisszái mögé, és felszínre hozza belső szabadságát, legbensőbb igazságát, vagyis azt, amit krisztushasonlóságnak hívunk lelkében."
A legfontosabb a lelkivezetésben: normális, természetes emberi viszony. Jó, ha könnyedén, minden nagyobb feszültség nélkül meg tud az ember nyílni a lelki vezető előtt, mindez segíti a kegyelem művét. Hamis az a tudat, hogy itt félni kell, csak rosszul érezhetem magam. És rossz, ha annak képzelem el, hogy itt mindig csodák történnek, valami olyat, hallok, ami új kinyilatkoztatás, ugyanakkor baj, ha nem fogadom el a számomra nehezet is.
Segít a lelkivezetés, hogy a helyes útra igazodjunk, ill., hogy a szentségeket gyümölcsözően vegyük.
Mit várhatunk a lelkivezetéstől?
Megerősítést abban, amit sejtünk, vagy látunk
Sokszor olyan dolgokat is feltár, amit eddig képtelenek voltunk meglátni.
Személyre szabott segítség lesz.
Nem lesz az ember önfejű, biztos lehet benne, hogy Isten útján halad, ha engedelmes.
Mit nem fog elérni a lelkivezetés?
Nem varázsolja egy kézmozdulattal valósággá a mi határozatlan, nem öntudatos óhajtozásunkat a tökéletesség után.
Nem fog képessé tenni mindannak megszerzésére, ami után kívánkozunk, mert a lelkiélet nem a tökéletesség kívánásán fordul. Az emberek igen gyakran azt gondolják: mindössze egy lelkivezető megerősítésére van szükség és a kívánság máris Isten akaratává alakul, ez sosem lesz így.
II. A lelkivezető

A Szentlélek vezeti; nem hierarchikus, hanem karizmatikus úton.
Nemcsak lelki dolgokkal törődik, az egész személyiséggel van dolga
Segíti a másikat, hogy az felismerje, és kövesse a kegyelem sugallatait, és így elérkezzék ahhoz a célhoz, amely felé Isten irányítja.
A lelkivezető próbálja "megszülni" a tökéletes életet tanítványa lelkében: oktatásával, imájával, életszentségével és példájával.
Saját lelki életére is nagy gondot fordít.
Legyen benne alázat és szeretetből fakadó tisztelet a lelki vezetett iránt.
Olyan bizalmas, baráti légkört alakít ki, hogy mindent fel tudjanak tárni, mert biztos lehet a vezetett, hogy nyíltan és becsületesen fogják a nehézségeket megbeszélni.
André Louf a következőket írja róla: "Olyan ember a lelki vezető, aki egyszerre, apa, anya, testvér és jó barát."
III. A lelkivezetett

Egy-egy Igéért (Isteni Szóért) küzd.
Lelki ember, mindent Isten dicsőségére próbál tenni.
Beissza és a saját életében újraalkotja azt, amit "atyja" életéből és szelleméből merít.
Tárja föl teljesen a lelkét, múltját és jelenét, ha azt akarja, hogy egyről a kettőre jusson. Ez az a hely, ahol a beszéd nem pletyka, rágalom, rossz mondás a másikra, a lehetőség, hogy őszintén elmondja kivel mi a baja, mert csak így lehet segítséget adni.
Az alázat és a bűnbánat szellemében kell közelítenünk, hadd tudja meg a lelkivezető mik nem vagyunk még, és mik vagyunk már.
Vágyainkat, dédelgetett terveinket is elő kell hozni, hogy más megvilágításba kerüljön.
Jó úgy jönni, hogy követem, legyen bármi is, amit mond, hiszen Isten szavát adja. Ilyenkor kapjuk meg az igazi szabadságot! Nem fog letörni bennünk dolgokat, ha mégis, akkor Isten által és Istenért! Soha sem ellenségünk, csak néha nehéz a keresztet hordoznunk.
Örüljünk, ha találtunk és ne a hibáját nézzük, hanem Isten emberét, ezért csak igen súlyos esetben változtassunk! Ha nem találtunk még, akkor próbáljunk meg keresni!!!
 

Hogyan is történik mindez a gyakorlatban?

Ha már találtunk valakit, vagy most nyitunk be reménykedve, akkor a pap legyen bátorító és segítő.
A segítség kérdésekben is kifejeződik: beszéljen egy pár mondatban önmagáról, múltjáról. Mit tesz hétköznapjaiban, mi a foglalkozása, hogyan él stb.
Aztán mit is szeretne letenni az Úr elé
Ezekről bőven van mit beszélni, hogyan lehet másként tenni, mit lehet emberileg változtatni, ill. mit kell Istenre bízni.
Később jönnek azok a kérdések, amik nem szorosan a bűnökhöz tartoznak; akár hivatáskeresés, akár az élethelyzetből adódó nehézségek, problémák megoldása stb.
Sokszor így megy éveken át, csendesen, boldogan és tudva, hogy Isten útján haladok.
Kívánom minden testvéremnek, hogy megízlelje a gyónás-lelkivezetés szépségét, édességét és ebben sohase akadályozzák az emberi gyarlóságok.

(több szerző, pl. Thomas Merton felhasználásával)

 

Lelkigyakorlataink

A lelkigyakorlat nem más, mint Isten előtti megnyílás, mint egy visszatérés ahhoz, akitől az év során sokszor elszakadtunk. Úgyis kifejezhetjük ezt, hogy egy-egy lelkigyakorlat olyan, mint egy váltóállítás, hogy újra a helyes irányba helyezzük magunkat. A zsidóság minden hetedik évben tartott egy ún. "szombat évet", mely azért volt, hogy minden és mindenki visszakerüljön igazi, saját tulajdonába ill. tulajdonosához. Akár egy rabszolga a családjába, akár egy zálogba vett birtok, ház vagy egyéb ingatlan az eredeti tulajdonba. Minden lelkigyakorlat ilyen: a keresztény ember visszakerül igazi tulajdonosának, a Mennyei Atyának birtokába, tenyerébe.
Minden évben adventben (karácsonyra készülve), nagyböjtben (húsvétra készülve).   Ezek időpontjait az azt megelőző időszakokban hirdetjük a szentmisék végén valamint a hirdetőtáblán.